A konferencia előadói
François-Xavier Putallaz, Az UNESCO Nemzetközi Bioetikai Bizottságának volt tagja
"Jogom van meghalni!" - Az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia kérdése
Mintha mindenfelé ezt hallanánk: "Jogom van meghalni!" A kifejezés azonban meglehetősen homályos, hiszen nem világos, miként lehetne egy ilyen "jogot" beépíteni a modern társadalomba. Egy társadalom ugyanis minden jogot vagy a természetre vagy az értelemre alapoz. Nincs azonban természetes jog az öngyilkosságra, és egy ilyen igény sértő az értelemre nézve. Minden olyan igény, amely a halál választásának törvénybe foglalását célozza, következésképpen egy nihilista akaratból fakad, ahogyan azt Nietzsche egyértelműen megfogalmazta. Az asszisztált öngyilkosság és az eutanázia legalizálása valójában az egész emberi társadalom alapjainak meggyengítését jelenti.
Hámori Antal, Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem
Az "eutanázia" fogalma és jelenlegi magyar jogi megítélése. Életvégi helyzetek az élet elején (a "magzati eutanázia" legújabb jogi fejleményei)
Az előadás "eutanázia" -meghatározások ismertetése körében a "magzati eutanáziát" is tárgyalja. Bemutatásra kerül a vonatkozó szabályozás és bírósági gyakorlat, jogegységi és alkotmánybírósági határozatokat is említve, önellentmondásokra is rámutatva. A relatív, intézményes életvédelem ellenére vannak biztató jelek, előrelépések, amelyekhez az emberi méltóság fogalma is felhívható, és amelyekre tekintettel a "jog" szó a címben idézőjel nélkül jelenik meg. A megközelítés etikai és jogi, profán és szenttudományi. A téma jelentősége, aktualitása, a haldokló, beteg ember szenvedése, fájdalma teljesen kifejezhetetlen, a segítség nélkülözhetetlen. Az előadásban ehhez szeretnénk támpontot nyújtani.
Buza Patrik, lelkigondozó, Budai Irgalmasrendi Kórház, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola
A halál találkozás - lelkigondozóként a betegek, családjuk és a munkatársak közt
Az élet vége és a halál szükségszerűen és érthetően az egyik legfontosabb és legnehezebb szakasz az ember életében. A halál valósága mélyen, zsigeri szinten érint, megüt és kihív mindabból, amit a hétköznapokban biztosnak véltem. Egyetlen érintett sem kivétel ez alól, a haldokló családtagja, az orvos, az ápoló és a lelkipásztor sem. Nyugati civilizációnk nem tud mit kezdeni a kontroll elvesztésével, a tehetetlenséggel, a szenvedéssel - s azt hiszem, a titokkal sem. A halált – vagy a gondolatát – olyan messzire távol tartjuk önmagunktól, amennyire csak lehet. Az élet végének ebben a határsávjában a halál valóságát, a korlátokat és a lehetőségeket is fel kell mérnie annak, aki a halálra készülő és családja szolgálatára vállalkozik. Ehhez - a helyzetet a bőrén már többször megtapasztalt személyként - vissza kell találnom a valósághoz, önmagamhoz – és meg kell kapaszkodnom, Istenben. A lelkipásztor a kapcsolat embereként jelenlétét, figyelmet, biztonságot, időt, megértettséget adhat. A kórházi csapat tagjaként ott állhat a többi érintett között és mellett és tehet azért, hogy az ember ember maradjon és az élet szentsége szavakon és csenden keresztül megmutatkozzon. Hogy a kétségek, a harag, a gyász, a megválaszolás után kiáltó kérdések megszólaljanak, lehetőség legyen a szeretetünket kifejezni és a megbékélés és a békesség felé lépjünk. A meghaló embertárs, a szerettei és a kórházi munkatársak.
Rácz Katinka, szociális munkás, gyásztanácsadó
A gyász fogalma, jelensége, jelentősége, kísérése és távlatai
A gyász az életünkben bekövetkezett veszteségekre jelentkező egyetemes emberi reakció, melynek folyamata egyedi módon zajlik.
Bár leggyakrabban haláleset jut eszünkbe e szó hallatán, nem csak egy személy elvesztése esetén élünk át gyászreakciókat, hanem minden visszafordíthatatlan veszteség bekövetkezte után megtapasztalhatjuk.
Az előadás során összefoglaljuk a gyász legáltalánosabb jellemzőit, áttekintjük a veszteségtípusokat és a társadalmi kontextusokat, melyek hatással lehetnek a gyászmunkára.
Patsch Ferenc SJ, Pápai Gergely Egyetem, Róma
Adhat-e hozzá valamit a fenomenológiai megközelítés a hagyományos katolikus halál-teológiához? (Kísérlet egy kortárs ars moriendi felvázolására)
Az előadásban nem klasszikus értelemben "thanatológiáról" lesz szó (tehát eltekintek a halál jelenségének történeti-szociológiai tárgyalásától, például Philippe Ariès haláltörténeti modelljétől). Az elemzésem nem is művészettörténeti vagy néprajzi szempontot fog követni (elmarad az ikonográfiai szemléltetés és az ars moriendi köré szövődő szokások bemutatása). A halál témáját teológiai szempontból tárgyalom majd, ám szokatlan és újszerű módon. A pokol, a tisztítótűz és a mennyország szokásos (metafizikai) bemutatása, avagy az arra épülő, erkölcsi javulást célzó épületes beszédek helyett olyan eszkatológiai megközelítése teszek kísérletet, amely filozófiai-fenomenológiai szempontból világítja meg a halál témáját. A megközelítés legfontosabb belátásai Martin Heidegger-től, néhány (úgynevezett "teológiai fordulatot" vett) francia fenomenológustól, valamint a magyar jezsuita teológus és lelki író, Mustó Pétertől származnak. A címben is szereplő vezérkérdés nem dogmatikus-igényű konfekció-kész válaszra vár, hanem inkább további megfontolásra hív.
Szatmári Györgyi, Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola, Az élet elszállott lehelete. A halál a Szentírásban
dr. Benyó Gábor, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, A hospice/palliatív ellátás lényege, jelentősége, szakterületeinek komplexitása
Lukács Miklós, Magyar Hospice-Palliatív Egyesület, A hospice/palliatív ellátás lényege, jelentősége, szakterületeinek komplexitása
Frivaldszky János, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, A kortárs vonatkozó jogi elméletek kritikájáról és a helyes jogfilozófiai szemlélet
Puskás Attila, Pázmány Péter Katolikus Egyetem, A halál teológiája
Thierry Collaud, Université de Fribourg, Emberi méltóság, életvégi állapotok (mentális hanyatlás, szenvedés)
Sárkány Péter, Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Az emberi méltóság fenomenológiája